Mit is jelent a flamenco?

Jelenlét, öröm, figyelem. Esszenciális élmény.

Mindig más is mozdul, nem csak a test. Hallom, mondják, hogy a flamenco a tűz, de nem igaz. Éppúgy elevenednek benne a víz, a levegő és a föld elemek energiái is. Kint és bent. Fent és lent. Azt is mondják, a flamenco kemény. Mekkora tévedés! Éppúgy benne a lágyság is. Sűrű és laza egyszerre. A tánc a pillanat és a dal szüleménye. 

A flamenco nekem azt jelenti: vállalod-e magad, úgy, ahogy itt és most vagy? El tudod-e fogadni, amit a tükör épp mutat? Régen a szükségről szólt a flamenco, ez hívta életre. A szegénység, az éhezés. Erről szóltak a dalok. Mi nem ebbe születtünk bele. Hogyan táncolhatjuk mégis a flamenco-t, ha nem éltünk át, nem éreztük a saját bőrünkön, milyen az éhezni és üres gyomorra pohárka bortól dalra fakadni? Nekünk mást kell keresnünk. Ott van a történeteinkben, az emlékeinkben: a magány végtelennek tűnő perceiben, a búcsúzásainkban, lelkünk könny áztatta tavaiban, szívünk összes fájdalmában. Ott van a kacagásban és a mosolyokban, egy ölelésben, illatban, színben. Segít láthatóvá tenni a hangot és megformálni egy érzést, majd transzformálni azt. A tánc képes erre és mi is. Hogyan táncolhatunk flamenco-t? Van történetünk, vannak érzéseink. Mi kell még? Jó, talán egy cipő.