Miért szeretek tanítani?

Mert örömömre szolgál, hogy jelen lehetek azon érzékeny pontoknál, amikor a résztvevők apránként önmagukra találnak, ki ilyen, ki olyan formában vagy mértékben. Akár egy dúla. Segítője lehetek asszonytársaimnak. Lelki szinten is támogatom őket, miközben velük együtt izzadok mosolyogva. Felemelő érzés látni, ahogy megszületnek mozdulatok, amik a bensőkből bújnak elő. Amikor a bástyák mögül elővillannak az igazgyöngyök, a lélek csillámló részei, akkor ragyog mindenki. Fontos az első élmény. A flamenco kapcsán hamar eldől, hogy "út-e vagy angyal", azaz ténylegesen van-e dolga az embernek ezzel a műfajjal, vagy sem. A minikurzus egy olyan dózis, ami átprésel e döntés tű fokán.

A flamenco tánc nemcsak lépések és karmozdulatok halmaza, hanem ritmus játék, tér tapasztalás, mozdulatok átlélegzése. Érzések és hangulatok váltakozása. A flamenco nemcsak pattogó tűz. Része a víz hullámzása, a levegő lágysága és a föld puhasága. Dráma is, líra is. Megengedi a szomorúságot, a dühöt is éppúgy, mint az örömöt és felszabadultságot.